Anthony Paul Moo-Young, ismertebb nevén Mooji, 1954 január 29-én született Jamaikán. 1969-ben Londonba, Brixtonba költözött. Évekig a londoni West End-en dolgozott utcai portérajzolóként, majd festőként és ólomüveg művészként. Később a Brixton Főiskola művésztanára lett. Sokáig Tony Moo-ként volt ismert, de manapság a szeretetteljes Mooji néven ismerik követői világszerte.

Mooji Sri Harilal Poonja, azaz Papaji, a híres advaita mester közvetlen tanítványa. 1987-ben Mooji találkozott egy keresztény misztikussal, s ez a találkozás megváltoztatta egész addigi életét. Egy közös imádságot követően Mooji közvetlen tapasztalást nyert a bennünk élő Isteniről. Rövid időn belül olyan mély és radikális tudatváltáson ment keresztül, hogy sokak számára, akik ismerték, úgy tűnt, egy teljesen más ember lett belőle. Spirituális tudatosságra ébredése során egy mély belső átalakulás kezdődött, amely csodás tapasztalások és mély bepillantások formájában bontakozott ki. Úgy érezte, a változás erőteljes szele végigsöpört az életén, és mély vágyat érzett arra, hogy teljes mértékben megadja magát az isteni akaratnak. Röviddel ezután feladta tanári állását, elhagyta otthonát, és csendes, egyszerű életet kezdett élni, melyben az isteni akarat spontán módon kezdett megnyilvánulni. Hatalmas béke járta át lényét, mely azóta sem hagyta őt el.

A VAGYOK gyakorlása:

Amikor azt mondod "én", az én azt jelenti, "én vagyok". És a "vagyok" igazi értelmezése a tudatosság. Az Isteni alapelv mindenkiben ott van, az mondja, hogy "én vagyok". De az "én vagyok" érzet amint testben nyilvánul meg.. hm?.. szüksége van a testre, mert a "vagyok" a testben tud tapasztalásokat szerezni, de valahogy az énkép azonosítása a testhez párosul, pedig az csak eszköz, és megszületik az érzet, hogy van testem.

Amikor az az érzet, hogy "én vagyok a test" bevésődik a tudatosságba, akkor további gondolatok, asszociációk jöhetnek vele ... van testem, ez vagyok én, egy nő vagyok, zsidó vagyok, angol vagyok, ez vagyok, az vagyok, mindezek a további dolgok jöhetnek, abból az alapgondolatból, hogy ez a test vagyok. És akkor én vagyok a cselekvő, én vagyok az, aki élem az életem, és ez mind bekerül a játékba, és ezt nevezzük tudatlanságnak.

Alahányszor a figyelmed elkalandozik, kapcsolatba akar lépni más gondolatokkal, játszadozni akar, meg akar nyilvánulni minél több történetben, hozd vissza a "vagyok"-ba, tartsd a figyelmed ebben a "vagyok" állapotban. Szokj hozzá ehhez a öröm, derű folyamhoz, a nem-kiszakadáshoz, hiszen ott van veled. Nem olyan nehéz. Eleinte tűnhet zötyögésnek, de fokozatosan könyebb és könnyebb lesz, és aztán nemsokára elegendő lesz csak a figyelmet áthelyezni, és megint ott az űr. Hozzászoktok ehhez az érzethez, hogy ebben a testben űr, semmi van. Még ha ilyen nagy testetek van is, mint az enyém, ez is olyan mint az űr, a semmi. Olyan mintha az űr haladna keresztül az űrön. A létetek érzete olyan mint az űr.

Videók megtalálhatók itt bővebben:

http://www.youtube.com/user/hol1medve/videos