"A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is lehetne nevezni."

Számos nagy vallásban gyakorolnak rituális meditációt, míg az előbbi meditáció nem jelent szükségképpen vallásos tevékenységet.

A meditáció jelenlét. Megszűnik minden, az Itt és Most van. Nem csupán egy dologra koncentrál az ember, mert ezáltal megítéli az összes többit. Meditáció során mindent érzékelünk. Amikor ezt megtanulja valaki akkor egy zajos helyen tud a legjobban meditálni.

Miért meditálunk? Azért meditálunk, mert minket ez a világ nem tudott betölteni. Vegyük például békénket. A mi úgynevezett békénk, amelyet mindennapi életünkben ismerünk, valójában öt perc békéből és aztán tíz óra szorongásból, gondból és frusztrációból áll. Állandóan ki vagyunk szolgáltatva a negatív erőknek, amelyek mindenhol léteznek körülöttünk. Féltékenység, félelem, kétség, gondok, szorongás és kétségbeesés. Ezek az erők olyanok, mint a majmok. Ha megunták, hogy harapdáljanak minket, pár percre megpihennek. És akkor azt hisszük, hogy békénk van. De ez egyáltalán nem béke, hiszen a következő pillanatban újra támadnak.

Csak a meditáción keresztül tudunk maradandó békét, isteni békét elérni. Ha reggel lélekteljesen meditálunk és akár csak egy percre is békét fogadunk magunkba, akkor ez az egy perc béke egész napunkat át fogja itatni. És ha nagyon magas a meditációnk, akkor valóban maradandó, mély békét, fényt és örömet kapunk. Szükségünk van a meditációra, mert a fénybe akarunk belenőni, és a fényben akarunk beteljesülni. Ha ez törekvésünk célja és erre szomjazunk, akkor a meditáció az egyetlen út.

Ha meg vagyunk elégedve azzal, amink van és amik vagyunk, akkor nincs szükségünk arra, hogy meditáljunk. Azért kezdünk meditálni, mert belső éhségünk van. Érezzük, hogy valami fénylő, valami széles, valami isteni létezik bennünk. S azt is érezzük, hogy erre a valamire nagy szükségünk van, csak nincs meg hozzá a bejárásunk. Éhségünk tehát egy spirituális szükségletből ered.

*Ahhoz, hogy spirituális életet élj, naponta legalább egyszer meditálnod kell. Legjobb korán reggel meditálni, amikor a légkör még nyugodt és békés.

*A meditálásnál fontos, hogy a gerincünk egyenes, a testünk pedig laza legyen.Meditáláskor a belső lényünk spontán módon fogja kényelmes helyzetbe hozni a testünket.

A meditáció nem azt jelenti, hogy öt-tíz percet nyugodtan ülünk. A meditáció bizonyos erőfeszítést követel. Az értelem nyugodttá és csendessé kell váljék. Ugyanakkor éber is kell legyen, hogy semmi zavaró gondolatot vagy vágyat ne engedjen belépni. Amikor értelmünket nyugodttá és csendessé tudjuk tenni, érezni fogjuk, hogy egy új teremtés virrad föl bennünk. Ha az értelem üres és csendes, akkor egész lényünk egy üres edénnyé, hordóvá válik, s belsõ lényünk végtelen békét, fényt és üdvösséget tud hívni, hogy folyjék bele ebbe az edénybe, és töltse meg azt. Ez a meditáció.